Rajzok / Drawing / www.webgaleria.hu/principium
batai.sandor@gmail.com
2024. december 10., kedd
2023. június 25., vasárnap
2021. március 21., vasárnap
2019. augusztus 24., szombat
Ősformák
„Nem, nem.
A jelenlét nem sziget. Legalábbis szigetsor. Hosszú sorban vonulok én,
szigetsor – felülről nézd –, vonulnak lent, az óriási kékben, a Föld ismétlődő
emlékei.”
Nemes Nagy
Ágnes: A Föld emlékei (részlet)
ŐSFORMÁK
A
kiállítás különös hangulatú képein az ember kollektív, archaikus múltja
idéződik meg.
Miért
kutatjuk ezt a múltat, és milyen válaszokat kaphatunk, remélhetünk tőle?
Bátai
Sándort gyermekkorában még körbevették a Balaton-felvidék paraszti világának
mindennapi tárgyai, s később az itt látott varsák, sziták, vető- és merítőhálók
letisztult vonalstruktúrái inspirálták első műveit a hetvenes, nyolcvanas évek
fordulóján.
Az 1970-es
évek végén szülővárosából, Veszprémből Kaposvárra került, a legendás Csiky Gergely
Színház díszletműhelyében dolgozott több mint öt évig. Ez az időszak művészi
formálódásának fontos periódusa volt, olyan meghatározó képzőművész
egyéniségeket ismert meg itt, mint Erdély Miklós, Donáth Péter vagy Pauer
Gyula. A kísérletezésre csábító közeg, valamint egyéni hajlama a lassan
kialakuló és változó jelenségek megfigyelésére elmélyítette érdeklődését a
természeti tárgyak vizsgálata iránt: ekkor készítette első felülettanulmányait,
kéreg-, szikla- és talajábrázolásait. Már ezekben is tömör és általános érvényű
kifejezésmódra törekedett, s ez a tömörség
iránti igény az egész életműben fontos igazodási ponttá válik.
1995-ben részt vett a Gyermelyi Papírművészeti Alkotótelepen. A
papírban, mely önmagában is átalakulási-átalakítási folyamat eredménye,
megtalálta a szemléletéhez, céljaihoz leginkább illeszkedő anyagot; ez lett az
a nyomrögzítő- és hordozó matéria,
amellyel leggyakrabban dokumentálja talált jeleit.
Az ember
környezettapasztalata egyben az önértelmezés szövete. Sok felfedező, tudós természetjáró
megfigyelte, hogy a természet szemlélése élénken hat a képzeletünkre, mély
kapcsolatban áll legbensőbb érzéseinkkel. Bátai figyelme a környezetében lévő
természeti és tárgyi emlékekre összpontosít. Gyakran ellátogat a tihanyi
apátság kőtárába római és középkori kőtöredékeket csodálni, de a Balaton
környéki templomromok, a különleges kőzetek, természeti emlékek – így például a
bazalttufa tanúhegyek – is titkok kutatására ösztönzik.
Munkamódszere,
a megfigyelés és a rögzítés ennek a jelenség- és
kapcsolatrendszernek a térben és időben szétterjedő hálózatát teszi láthatóvá, megtapasztalhatóvá. Egyes munkáin
plasztikusan érzékelhetők az emlék-rétegek egymást átható, átíró struktúrái.
Észak-európai
(2003) és afrikai (2006) tanulmányútjai után képi világa letisztult, egyre
gyakrabban csak pont és vonalelemeket ábrázol. Egy forma egyszerűsödéséhez idő
kell: először növekszik, rétegek rakódnak rá, melyek egy darabig
elkísérik-körülveszik, módosítják a jelentését. Összetartozásuk azonban nem
örök érvényű, lassan leválnak róla, az alap azonban megmarad. Ezek az elemi
jelek – ősformák – hatékonyan sűrítik
a jelentéseket: összegeznek.
Pilinszkyt
idézve: „A művészet ambíciója a tényektől eljutni a valóságig.” A tudományos
fejlődés folyamatos és egyre gyorsuló ütemét tapasztalva ki mondhatja meg, hogy
az általunk ismert, érzékelt valóság, a jelen pillanatának képlékeny határai
meddig terjednek? Hogyan áll szemben egymással a látszat és a valóság? Az
állandót és az átalakulót példázza Bátai Sándor palimpszeszt módjára elrejtő és
feltáró munkája: úgy halmozza, építi egymásra a folyamatosan táguló
idődimenziók rétegeit, hogy közben megnyitja az utat a bennük rejlő szellemi
kategóriák felé.
Az
archaizáló formaképzés jellegzetes szemléletmódját emeli ki a puritán
installáció, amely az egyes műveket mintegy „leletként” mutatja
be, tudatosan megidézve a hagyományos múzeumi közeget.
A művek mellé összefoglaló címeket tettünk, dátumok nélkül, ezzel
is hangsúlyozva a sokak által ars poeticaként megfogalmazott gondolatot: a
művész egész pályája során „egyetlen képen” dolgozik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)